Amikor Erzsébetváros belső részéről mint „zsidó negyedről” beszélünk valójában egy évszázadokon átívelő, folytonosan fejlődő, változó jelenségről szólunk. Olyasmiről, ami ma valójában már nem létezik, és mégis van. Sőt: élőbb, színesebb, mint akár évtizedekkel ezelőtt, és egyre izgalmasabb.
A magyarországi zsidóság vitán felül úttörő szerepet játszott a modern polgári világ kialakulásában. A 18. század végén a Király utca elején, az Orczy házban és környékén alakult ki az első pesti zsidó negyed, ide költöztek az ország más részeiből és Kelet-Európából érkező zsidók, többségükben kereskedők, iparosok. Egy évszázaddal később pedig a népszámláláskor az akkori Terézváros (mai 6. és 7. kerület) lakosságának már 45 %-a vallotta magát zsidó vallásúnak. Az ide érkezők tudása, lelkesedése és szakértelme találkozott a haladást és fejlődést pártoló magyar nemességgel és az egyre növekvő számú városi polgársággal. A ma ismert Budapest igazi arca a Millenium éveiben alakult ki, köszönhetően nem kis mértékben a pesti zsidóság tevékeny közreműködésének.
Nem véletlen, hogy éppen itt épültek fel a pesti zsidóság legfontosabb ortodox és neológ templomai: a Kazinczy, a nemrég gyönyörűen felújított Rumbach zsinagóga, vagy Európa legnagyobb neológ temploma, a Dohány utcai zsinagóga. Erzsébetváros egyszerre volt a vallásos zsidóság spirituális központja, zsidó és keresztény kiskereskedők és iparosok és kevésbé tehetős művészek otthona. Itt jártak-keltek a nyüzsgő, bohém pesti éjszaka különös figurái. Itt született és élt Seres Rezső, Rejtő, Karinthy, Heltai, Füst Milán, Szép Ernő, Zsolt Béla. Itt dolgozott a csodálatos Róth Miksa, a magyar üvegfestés kiemelkedő alakja (emlékháza a kerület egyik kulturális látványossága). Csodálatos, sokszínű emberek, akiket talán a „hely szellemén” kívül az kötött össze, hogy mindannyian magyarnak vallották magukat: magyar művésznek.  Az már a magyar történelem szörnyű fintora, hogy éppen itt állt a pesti Nagygettó is, ahol jogaiktól megfosztva éltek-haltak magyar zsidók, akiket más magyarok hajtottak be a falak közé.
Amikor a zsidó negyedről beszélünk, mindannyiunk szellemi és történelmi örökségéről beszélünk. Mi itt Erzsébetvárosban igyekszünk megőrizni a múlt emlékeit – legyenek azok szépek vagy szomorúak. És miközben soha nem feledjük, ami történt, fontosnak tartjuk, hogy ez a hely újra nyüzsgő, életteli színtere legyen a fővárosnak. Ahol békésen megférnek egymás mellett a különböző gondolatok, vallások, népek; ahol a szórakozó helyek mellett olyan kulturális intézmények működnek, mint a Zsidó Történeti Tár vagy a Gólem Központ.
Budapest 150. születésnapján büszkén mutatjuk be Önöknek kerületünket, amely szándékunk szerint ma is befogadó, toleráns és izgalmas hely. Érezzék jól magukat nálunk!